Mi a hagyományos csempékragasztási módszer? És mik a hiányosságok?

A burkolólapok hagyományos ragasztási módszere, amelyet „közvetlen ragasztási módszerként” vagy „vastagágyas módszerként” ismernek, egy vastag habarcsréteg felhordását jelenti közvetlenül az aljzatra (például betonra, cementlapra vagy vakolatra), majd a csempék beágyazását. a habarcságyba. Íme egy áttekintés a hagyományos csempeszerelési folyamatról és annak hiányosságairól:

Hagyományos csemperagasztási módszer:

1. Felület előkészítés:
   • Az aljzat felületét megtisztítják, kiegyenlítik és alapozzák, hogy biztosítsák a megfelelő tapadást és kötési szilárdságot a habarcságy és a burkolólapok között.
2. Habarcs keverése:
   • Cementből, homokból és vízből álló habarcskeveréket készítünk a kívánt konzisztenciára. Egyes változatok tartalmazhatnak adalékanyagok hozzáadását a bedolgozhatóság, a vízvisszatartás vagy a tapadási tulajdonságok javítására.
3. Habarcs felhordása:
   • A habarcsot simítóval hordjuk fel az aljzatra, egyenletesen oszlassuk el, hogy vastag, egyenletes réteget kapjunk. A habarcságy vastagsága a csempe méretétől és típusától függően változhat, jellemzően 10 mm-től 20 mm-ig terjed.
4. Csempe beágyazása:
   • A burkolólapok szilárdan benyomódnak a habarcságyba, így biztosítva a teljes érintkezést és fedést. Csempetávtartók használhatók a csempék közötti egyenletes távolság fenntartására és a fugázás megkönnyítésére.
5. Beállítás és kikeményedés:
   • Miután a burkolólapok a helyükre kerültek, a habarcs egy meghatározott ideig megkeményedik és megkeményedik. A megfelelő kötési feltételeket (hőmérséklet, páratartalom) fenntartják az optimális kötési szilárdság és tartósság érdekében.
6. Fugázási kötések:
   • A habarcs kikeményedése után a csempe hézagjait fugázó úszóval vagy gumibetéttel töltjük ki. A felesleges habarcsot letöröljük a csempe felületéről, és a habarcsot hagyjuk kikeményedni a gyártó utasításai szerint.

A hagyományos csemperagasztási módszer hiányosságai:

1. Hosszabb telepítési idő:
   • A hagyományos vastagágyas módszer több időt és munkát igényel a modern csempe beépítési módokhoz képest, mivel több lépésből áll, mint a habarcs bekeverése, habarcs felhordása, csempe beágyazása, térhálósítása és fugázása.
2. Megnövekedett anyagfelhasználás:
   • A hagyományos módszerrel alkalmazott vastag habarcsréteg nagyobb mennyiségű habarcskeveréket igényel, ami magasabb anyagköltséget és hulladékot eredményez. Ezenkívül a habarcságy súlya növeli a szerkezet terhelését, különösen a sokemeletes épületekben.
3. A kötvény meghibásodásának lehetősége:
   • A nem megfelelő felület-előkészítés vagy a habarcs nem megfelelő fedése a csempe és az aljzat közötti rossz tapadáshoz vezethet, ami a ragasztás tönkremeneteléhez, a csempe leválásához vagy idővel repedéséhez vezethet.
4. Korlátozott rugalmasság:
   • Előfordulhat, hogy a vastag habarcságy nem rugalmas, és nem alkalmazkodik az aljzat elmozdulásához vagy lerakódásához, ami repedésekhez vagy törésekhez vezethet a csempékben vagy a fugahézagokban.
5. Javítási nehézségek:
   • A hagyományos módszerrel beépített burkolólapok javítása vagy cseréje kihívást és időigényes lehet, mivel gyakran a teljes habarcságy eltávolítását és új csempék visszahelyezését igényli.

Míg a hagyományos csemperagasztási módszert már évek óta használják, és megfelelő kivitelezés esetén tartós szerelést biztosítanak, számos hiányossága van a modern csempe beépítési módokhoz képest, mint például a vékonyrétegű habarcs vagy csemperagasztó. Ezek a modern módszerek gyorsabb beépítést, csökkentett anyagfelhasználást, jobb rugalmasságot és jobb teljesítményt kínálnak különféle aljzatviszonyok között.