Nátrium-karboximetil-cellulóz viszkozitása

A nátrium-karboxi-metil-cellulóz viszkozitása is számos fokozatra oszlik a különböző felhasználások szerint. A mosási típus viszkozitása 10-70 (100 alatt), a viszkozitás felső határa 200-1200 az épületdekorációban és más iparágakban, az élelmiszer-minőségű viszkozitás pedig még magasabb. Mindegyik 1000 felett van, és a különböző iparágak viszkozitása nem azonos.

Széles felhasználási köre miatt.
A nátrium-karboximetil-cellulóz viszkozitását a relatív molekulatömege, koncentrációja, hőmérséklete és pH-értéke befolyásolja, és etil- vagy karboxipropil-cellulózzal, zselatinnal, xantángumival, karragénnel, szentjánoskenyérgumival, guargumival, agarral, nátrium-algináttal keverik. a pektin, a gumiarábikum és a keményítő és származékai jó kompatibilitást (azaz szinergikus hatást) mutatnak.

Ha a pH-érték 7, a nátrium-karboxi-metil-cellulóz oldat viszkozitása a legmagasabb, és ha a pH-érték 4-11, akkor viszonylag stabil. A karboxi-metil-cellulóz alkálifém- és ammóniumsók formájában vízben oldódik. A kétértékű fémionok Ca2+, Mg2+, Fe2+ befolyásolhatják a viszkozitását. Nehézfémek, például ezüst, bárium, króm vagy Fe3+ kicsaphatják az oldatból. Ha az ionok koncentrációját szabályozzuk, például kelátképző szer citromsav hozzáadásával, viszkózusabb oldat képződik, ami lágy vagy kemény gumit eredményez.

A nátrium-karboxi-metil-cellulóz egyfajta természetes cellulóz, amelyet általában pamutszálból vagy fapépből készítenek nyersanyagként, és lúgos körülmények között monoklór-ecetsavval éterezési reakciónak vetik alá.

A nyersanyagok specifikációi és a cellulóz D-glükóz egységben lévő hidroxil-hidrogén karboxi-metil-csoporttal történő helyettesítése szerint különböző szubsztitúciós fokú és eltérő molekulatömeg-eloszlású vízoldható polimer vegyületeket kapunk.

Mivel a nátrium-karboxi-metil-cellulóz számos egyedi és kiváló tulajdonsággal rendelkezik, széles körben használják a napi vegyiparban, élelmiszer- és gyógyszeriparban, valamint egyéb ipari termelésben.

A nátrium-karboximetil-cellulóz egyik legfontosabb mutatója a nátrium-karboximetil-cellulóz viszkozitása. A viszkozitás értéke számos tényezőtől függ, mint például a koncentráció, a hőmérséklet és a nyírási sebesség. Mindazonáltal olyan tényezők, mint a koncentráció, a hőmérséklet és a nyírási sebesség azok a külső tényezők, amelyek befolyásolják a nátrium-karboxi-metil-cellulóz viszkozitását.

Molekulatömege és molekulaeloszlása ​​a nátrium-karboximetil-cellulóz oldat viszkozitását befolyásoló belső tényezők. A nátrium-karboximetil-cellulóz gyártásellenőrzése és termékteljesítmény-fejlesztése szempontjából kiemelten fontos referenciaértéke van annak molekulatömegének és molekulatömeg-eloszlásának kutatásának, míg a viszkozitásnak A mérésnek csak bizonyos referencia szerepe lehet.

Newton törvényei a reológiában, kérjük, olvassa el a „reológia” vonatkozó tartalmát a fizikai kémiában, nehéz egy-két mondatban elmagyarázni. Ha azt kell mondanunk: a cmc newtoni folyadékhoz közeli híg oldatánál a nyírófeszültség arányos a vágóél sebességével, a köztük lévő arányos együtthatót viszkozitási együtthatónak vagy kinematikai viszkozitásnak nevezzük.

A viszkozitás a cellulóz molekulaláncai közötti erőkből származik, beleértve a diszperziós erőket és a hidrogénkötéseket. Különösen a cellulózszármazékok polimerizációja nem lineáris szerkezet, hanem több elágazású szerkezet. A megoldásban sok több elágazású cellulóz összefonódik, így térbeli hálózati struktúrát alkot. Minél szorosabb a szerkezet, annál nagyobb erők lépnek fel a molekulaláncok között a kapott oldatban.

A cellulózszármazékok híg oldatában az áramlás létrehozásához le kell győzni a molekulaláncok közötti erőt, ezért a nagy polimerizációs fokú oldat nagyobb erőt igényel az áramlás létrehozásához. A viszkozitásmérésnél a CMC oldatra ható erő a gravitáció. Állandó gravitáció mellett a nagy polimerizációs fokú CMC-oldat láncszerkezete nagy erővel bír, az áramlás lassú. A lassú áramlás a viszkozitást tükrözi.

A nátrium-karboxi-metil-cellulóz viszkozitása főként a molekulatömeggel függ össze, és nem sok köze van a helyettesítés mértékéhez. Minél nagyobb a szubsztitúció mértéke, annál nagyobb a molekulatömeg, mivel a szubsztituált karboximetilcsoport molekulatömege nagyobb, mint az előző hidroxilcsoporté.

A cellulóz-karboxi-metil-éter nátriumsója, egy anionos cellulóz-éter, fehér vagy tejfehér, 0,5-0,7 g/cm3 sűrűségű rostos por vagy granulátum, szinte szagtalan, íztelen és higroszkópos. Könnyen diszpergálható vízben, átlátszó kolloid oldatot képezve, és nem oldódik szerves oldószerekben, például etanolban. Az 1%-os vizes oldat pH-ja 6,5-8,5. Ha pH>10 vagy <5, a nátrium-karboximetil-cellulóz viszkozitása jelentősen csökken, és pH=7 esetén a legjobb a teljesítmény.

Termikusan stabil. A viszkozitás gyorsan emelkedik 20 ℃ alá, és lassan változik 45 ℃ alatt. A hosszú távú 80 ℃ feletti melegítés denaturálhatja a kolloidot, és jelentősen csökkentheti a viszkozitást és a teljesítményt. Vízben könnyen oldódik, az oldat átlátszó; lúgos oldatban nagyon stabil, sav jelenlétében könnyen hidrolizálható. Ha a pH-érték 2-3, akkor kicsapódik.