Gyakori probléma a festéktárolás során a viszkozitáscsökkenés jelensége, különösen a hosszú távú tárolás után a festék viszkozitása jelentősen csökken, ami befolyásolja az építési teljesítményt és a termék minőségét. A viszkozitás csökkenése számos tényezőtől függ, mint például a hőmérséklet, a páratartalom, az oldószer elpárolgása, a polimer lebomlása stb., de a sűrítő cellulóz-éterrel való kölcsönhatás különösen kritikus.
1. A cellulóz-éter alapvető szerepe
A cellulóz-éter a vízbázisú festékekben széles körben használt sűrítőanyag. Fő funkcióik a következők:
Sűrítő hatás: A cellulóz-éter a víz elnyelésével duzzadt háromdimenziós hálószerkezetet tud kialakítani, ezáltal növeli a rendszer viszkozitását és javítja a festék tixotrópiáját és konstrukciós teljesítményét.
Szuszpenzióstabilizáló hatás: A cellulóz-éter hatékonyan képes megakadályozni a szilárd részecskék, például pigmentek és töltőanyagok ülepedését a festékben, és megőrzi a festék egyenletességét.
Filmképző tulajdonság: A cellulóz-éter befolyásolhatja a festék filmképző tulajdonságát is, így a bevonat bizonyos szilárdságot és tartósságot biztosít.
Sokféle cellulóz-éter létezik, beleértve a metil-cellulózt (MC), a hidroxi-etil-cellulózt (HEC), a hidroxi-propil-metil-cellulózt (HPMC) stb. Ezeknek az anyagoknak a bevonatokban való oldhatósága, sűrítési képessége és tárolási ellenállása eltérő.
2. A viszkozitáscsökkentés fő okai
A bevonatok tárolása során a viszkozitás csökkenését elsősorban a következő okok okozzák:
(1) A cellulóz-éterek lebomlása
A bevonatokban lévő cellulóz-éterek sűrítő hatása molekulatömegük nagyságától és molekulaszerkezetük integritásától függ. A tárolás során olyan tényezők, mint a hőmérséklet, a savasság és a lúgosság, valamint a mikroorganizmusok a cellulóz-éterek lebomlását okozhatják. Például a hosszú távú tárolás során a bevonatban lévő savas vagy lúgos komponensek hidrolizálhatják a cellulóz-éter molekulaláncát, csökkenthetik annak molekulatömegét, ezáltal gyengíthetik a sűrítő hatását, ami viszkozitáscsökkenést eredményez.
(2) Oldószer elpárolgása és nedvességvándorlás
Az oldószer elpárolgása vagy nedvességvándorlás a bevonatban befolyásolhatja a cellulóz-éter oldhatóságát. A tárolás során a víz egy része elpárologhat vagy a bevonat felületére vándorolhat, ami egyenetlenné teszi a víz eloszlását a bevonatban, ami befolyásolja a cellulóz-éter duzzadási fokát és a helyi területeken viszkozitás csökkenést okoz.
(3) Mikrobiális támadás
Mikrobaszaporodás léphet fel a bevonatban, ha azt nem megfelelően tárolják, vagy a tartósítószerek hatástalanná válnak. A mikroorganizmusok lebonthatják a cellulóz-étereket és más szerves sűrítőanyagokat, gyengítve sűrítő hatásukat, és a bevonat viszkozitását csökkentve. A vízbázisú bevonatok különösen jó környezetet jelentenek a mikrobák szaporodásához, mivel nagy mennyiségű vizet tartalmaznak.
(4) Magas hőmérsékletű öregedés
Magas hőmérsékletű tárolási körülmények között a cellulóz-éter molekulaláncának fizikai vagy kémiai szerkezete megváltozhat. Például a cellulóz-éterek hajlamosak az oxidációra vagy pirolízisre magasabb hőmérsékleten, ami a sűrítő hatás gyengüléséhez vezet. A magas hőmérséklet az oldószer elpárolgását és a víz elpárolgását is felgyorsítja, ami tovább befolyásolja a viszkozitás stabilitását.
3. Módszerek a bevonatok tárolási stabilitásának javítására
A viszkozitás tárolás közbeni csökkenésének csökkentése és a bevonat eltarthatóságának meghosszabbítása érdekében a következő intézkedéseket lehet tenni:
(1) A megfelelő cellulóz-éter kiválasztása
A cellulóz-éterek különböző típusai eltérő teljesítményt mutatnak a tárolási stabilitás tekintetében. A nagy molekulatömegű cellulóz-éterek általában jobb sűrítő hatással rendelkeznek, de tárolási stabilitásuk viszonylag gyenge, míg a kisebb molekulatömegű cellulóz-éterek tárolási teljesítménye jobb lehet. Ezért a képlet megtervezésekor jó tárolási stabilitású cellulóz-étereket kell választani, vagy a cellulóz-étereket más sűrítőanyagokkal kell keverni, hogy javítsák tárolási ellenállásukat.
(2) Szabályozza a bevonat pH-értékét
A bevonatrendszer savassága és lúgossága nagyban befolyásolja a cellulóz-éterek stabilitását. A készítmény kialakításánál a bevonat pH-értékét ellenőrizni kell, hogy elkerüljük a túlzottan savas vagy lúgos környezetet, hogy csökkentsük a cellulóz-éterek lebomlását. Ugyanakkor megfelelő mennyiségű pH-beállító vagy puffer hozzáadása segíthet a rendszer pH-értékének stabilizálásában.
(3) Növelje a tartósítószerek használatát
A mikrobiális erózió megelőzése érdekében megfelelő mennyiségű tartósítószert kell hozzáadni a bevonathoz. A tartósítószerek gátolhatják a mikroorganizmusok növekedését, ezáltal megakadályozzák a szerves anyagok, például a cellulóz-éter lebomlását, és fenntartják a bevonat stabilitását. A megfelelő tartósítószereket a bevonat összetételének és tárolási környezetének megfelelően kell kiválasztani, és hatékonyságukat rendszeresen ellenőrizni kell.
(4) A tárolási környezet szabályozása
A bevonat tárolási hőmérséklete és páratartalma közvetlenül befolyásolja a viszkozitás stabilitását. A bevonatot száraz és hűvös környezetben kell tárolni, elkerülve a magas hőmérsékletet és magas páratartalmú körülményeket, hogy csökkentse az oldószer elpárolgását és a cellulóz-éter lebomlását. Ezenkívül a jól lezárt csomagolás hatékonyan csökkentheti a víz migrációját és elpárolgását, valamint késlelteti a viszkozitás csökkenését.
4. A viszkozitást befolyásoló egyéb tényezők
A cellulóz-étereken kívül a bevonatrendszer egyéb komponensei is befolyásolhatják a viszkozitás változását. Például a pigmentek típusa és koncentrációja, az oldószerek elpárolgási sebessége és más sűrítőszerek vagy diszpergálószerek kompatibilitása befolyásolhatja a bevonat viszkozitási stabilitását. Ezért a bevonat képletének általános kialakítása és az összetevők közötti kölcsönhatás szintén kulcsfontosságú pontok, amelyekre figyelmet kell fordítani.
A viszkozitás csökkenése a bevonat tárolása során szorosan összefügg olyan tényezőkkel, mint a cellulóz-éterek lebomlása, az oldószer elpárolgása és a víz migrációja. A bevonat tárolási stabilitásának javítása érdekében megfelelő cellulóz-éter fajtákat kell kiválasztani, a bevonat pH-ját ellenőrizni kell, meg kell erősíteni a korróziógátló intézkedéseket, és optimalizálni kell a tárolási környezetet. Az ésszerű formulatervezés és a jó tároláskezelés révén hatékonyan csökkenthető a viszkozitáscsökkenés problémája a bevonat tárolása során, és javítható a termék teljesítménye és piaci versenyképessége.
Feladás időpontja: 2024.09.27