A. A vízvisszatartás szükségessége
A habarcs vízvisszatartása a habarcs vízmegtartó képességére utal. A rossz vízvisszatartó habarcs szállítás és tárolás során kivérzésre és leválásra hajlamos, azaz a víz felül úszik, alatta homok és cement süllyed. Használat előtt újra fel kell keverni.
Mindenféle alapnak, amelyhez habarcs szükséges, van bizonyos vízfelvétel. Ha a habarcs vízvisszatartó képessége rossz, a készhabarcs azonnal felszívódik, amint a készhabarcs a habarcs felhordása során érintkezésbe kerül a tömbbel vagy az alappal. Ezzel egyidejűleg a habarcs külső felülete a vizet elpárologtatja a légkörbe, aminek következtében a habarcsban a kiszáradás miatt nem lesz elegendő nedvesség, ami befolyásolja a cement további hidratálódását, és egyben befolyásolja a habarcs szilárdságának normális fejlődését. , ami szilárdságot eredményez, különösen a megszilárdult habarcs és az alapréteg közötti határfelületen. alacsonyabb lesz, amitől a habarcs megreped és leesik. A jó víztartó habarcsnál a cement hidratáltsága viszonylag elegendő, a szilárdság normálisan fejleszthető, jobban köthető az alapréteghez.
A készre kevert habarcsot általában vízelnyelő tömbök közé építjük, vagy az alapra kenjük, az alappal együtt egy egészet alkotva. A habarcs rossz vízvisszatartásának hatása a projekt minőségére a következő:
1. A habarcs túlzott vízvesztesége miatt befolyásolja a habarcs normál koagulációját és keményedését, és csökkenti a habarcs és a felület közötti kötőerőt, ami nemcsak kényelmetlen az építési műveleteknél, hanem csökkenti a habarcs keményedését is. a falazat szilárdsága, ami nagymértékben csökkenti a projekt minőségét.
2. Ha a habarcs nem kötődik jól, a vizet könnyen felszívják a téglák, így a habarcs túl száraz és sűrű lesz, és a felhordás egyenetlen lesz. A projekt megvalósítása során nemcsak az előrehaladást befolyásolja, hanem a falat is hajlamossá teszi a zsugorodás miatti repedésre;
Ezért a habarcs vízvisszatartásának növelése nemcsak az építkezés szempontjából előnyös, hanem növeli a szilárdságot is.
B. Hagyományos vízvisszatartási módszerek
A hagyományos megoldás az alap öntözése, de nem lehet biztosítani, hogy az alap egyenletesen nedves legyen. A cementhabarcs ideális hidratációs célja az alapon: a cementhidratáló termék az alap vízelnyelő folyamatával együtt behatol az alapba, hatékony „kulcskötést” képezve az alappal, így eléri a szükséges kötési szilárdságot.
Közvetlenül az alap felületén történő öntözés komoly diszperziót okoz az alap vízfelvételében a hőmérséklet, az öntözési idő és az öntözés egyenletessége miatt. Az alapnak kisebb a vízfelvétele, és továbbra is felveszi a vizet a habarcsban. A cement hidratálása előtt a víz felszívódik, ami befolyásolja a cementhidratáció és a hidratációs termékek behatolását a mátrixba; az alapnak nagy a vízfelvétele, és a habarcsban lévő víz az alaphoz folyik. A közepes vándorlási sebesség lassú, sőt a habarcs és a mátrix között vízben gazdag réteg képződik, ami a kötési szilárdságot is befolyásolja. Ezért a közös alapöntözési módszer alkalmazása nemcsak a falalap nagy vízfelvételének problémáját nem fogja hatékonyan megoldani, hanem befolyásolja a habarcs és az alap közötti kötési szilárdságot, üregesedéshez és repedésekhez vezet.
C. A hatékony vízvisszatartás szerepe
A habarcs magas vízvisszatartó képessége számos előnnyel jár:
1. A kiváló vízmegtartó képesség miatt a habarcs hosszabb ideig nyitva van, és megvan a nagy felületű felépítés, a vödörben való hosszú élettartam, valamint a szakaszos keverés és a szakaszos használat előnyei.
2. A jó vízmegtartó képesség a habarcsban lévő cementet teljesen hidratálttá teszi, hatékonyan javítva a habarcs kötési teljesítményét.
3. A habarcs kiváló vízmegtartó képességgel rendelkezik, ami kevésbé teszi ki a habarcsot a szétválásnak és a vérzésnek, valamint javítja a habarcs bedolgozhatóságát és konstruálhatóságát.
Feladás időpontja: 2023.04.27